Én is leírom az én telefontörténetemet!
Én max 10éves voltam, mikor megkaptam az első telefonomat, egy Nokia 3310-est, akkor nagy szenzáció volt az általános suliban, ha valakinek már volt telója, hát még így, hogy az akkori legmenőbb telóval büszkélkedtem!

Ez nagyon sokat kibírt, többször leejtettem, és még meg se karcolódott, az akksija is egy hétig bírta, sose fagyott le, semmi gond nem volt vele, igazi AK-47 telefon volt!

Ma már a nagyszüleim használják, és még mindig kifogástalan, már vagy 12éve!
Ezután egy 3410-es tulajdonos lettem 12 évesen, erről is hasonlókat írhatok, bár ez néha lefagyott. A gyári motoros játékot imádtam rajta!

Ma édesanyám használja, még mindig jó!

Aztán nem tom mér, egy nem éppen nokia telót választottam 14 évesen ballagásra, egy Siemens C62-t! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ,

fúúúújj, erről inkább ne is beszéljünk, katasztrofális választás, lefagy, antennabajok, hívásbajok bla bla bla..., hát eladtam
Aztán fél évre rá le is cseréltem, egy Nokia 3220-ra, ez nagyon király volt, az akkori legjobb kamerával, igazi csajozós teló!

Egyszer önvédelemből hozzávágtam a suli főgonoszához, aki kifeküdt tőle!

Sajna tönkre is ment, hősi halált halt...

Ezután egy E51-es boldog tulaja lettem 15 évesen, első symbianos telefonom, imádtam, tetszett, hogy az előzőektől eltérően szinte fullmetal volt, nagyon strapabíró, és igazán elegáns. Na meg, hogy sok program volt rá!

Apám egy ismerőse pakolgatta rá a progikat, még nem igazán értettem hozzá. De hamar megjelent az N95-ös, így szegény E51-emet becseréltem rá 16 évesen, és itt kezdődött egy igazi LOVE story!

Nagyon szerettem, rengeteg jó program volt rá, és a GPS igazi újdonság volt rá, 5Mpixeles kamcsi, feszítettem is vele rendesen.

Mondjuk elég sokszor lefagyott, lassú is volt, de tetszett, hogy 2 irányban is szétcsúsztatható, főleg a zenekezelő gombok tetszettek, meg az elhúzható kameravédő.

Egészen 20 éves koromig kísért el, akkor nekiadtam apámnak, aki ma is használja, a legtovább általam birtokolt készülék, ezután meg vettem egy N97minit. Tetszett nagyon, KEZDETBEN!!! Tetszett, hogy megint sok fémet tettek bele, tetszett az akkor Brutal méretű érintőkijelző, és a dual led vakus kamera. De nem lehettem sokáig boldog. Először aksiproblémák, aztán rájöttem, hogy elég lassú, a kijelzőjét püfölni kellett, hogy érzékeljen, és soha nem ismert be egy memóriakártyát sem. Többet volt szervizben, mint itthon, és ez ment majd egy évig. Aztán egy roppant szimpatikus ember a nokiánál kiadott egy garanciális csereengedélyt, melyért visszakaphattam az árát.
És itt jön a finálé!

jelenleg, lassan 22 évesen megtaláltam a nagy Ő-t!

Helyesebben a nagy "N"-t, mivel megvettem az N8-ast.

Az eddigi telefonjaimtól eltérően azt hiszem, hogy ezt soha nem fogom megunni, nagyszerű, már lassan 5 hónapja van meg, és semmi baj nem volt vele, csak néha, mikor bénáztam vele, mer mondjuk egy programot rosszul tettem fel, és bekavart. Hát az N97 mini után igazi felüdülés volt használni, villámgyors, gyönyörű kijelző, nem kellett püfölni, és hát a kedvencem, a brutális kamerája.

Tetszik, hogy a külseje a kijelzőt leszámítva full fém, strapás telefon, a modernebb darabok közül talán ez bírja legjobban a viszontagságokat. A másik AK-47 modell!
És boldogan élünk, amíg élünk...
Na, és itt ér véget! EGYENLŐRE!!!
